Régen írtam már cikket, ugyanis az elmúlt hónapokban lehetőségem
nyílt igen közelről megismerni egy másik mobil operációs
rendszert. Ennek kapcsán egy kicsit rendhagyó, személyes véleményemet kifejtő cikkel térek ma vissza. Mint egy becsületes Droidground szerkesztőnek, nekem az
Android jelentette az egyetlen smartphone alternatívát, ám rövid
kitérőm során rájöttem pár dologra: egyrészt érdemes
kipróbálni más,új dolgokat, viszont egyértelművé vált
számomra, hogy mindig is az Android lesz az én rendszerem. Az
alábbi sorok azt hivatottak bemutatni, hogyan is jutottam el ehhez
az állásponthoz.
A
történet úgy kezdődött, hogy az internetet böngészve
rábukkantam egy remek ajánlatra, melyet nem tudtam visszautasítani.
Arról volt szó, hogy szeretett ZTE Blade-emet eladva, egy kisebb
összeg ráfizetésével hozzájuthatok egy Windows Phone 7-es
telefonhoz. Pontosabban egy LG Optimus 7-hez. Nem sokat gondolkodtam,
ugyanis a telefon alapból más kategóriát jelentett hardveres
szempontból, mint a kínai kütyü, illetve betekintést nyerhettem
egy másik, feltörekvőben lévő oprendszerbe.
De
miért pont a WP7? Egyszerű, Iphone-ból csak 3g-t tudtam volna
venni a pénzemből, az pedig hardveresen is gyenge és már
támogatást sem élvez. Pedig – és ezzel kár lenne vitatkozni –
az Apple termékei nagyon jó minőségűek és a tudásukkal sincs
különösebb probléma. Viszont így ez a lehetőség kiesett. A
Blackberryt szerintem hagyjuk, az egy külön történet. Maradjunk
annyiban, hogy nem vagyok üzleti júzer, így ez sem volt opció.
Maradt a Bada és a WP. (WinMo-tól és Symbiantól eltekintek, ha
nem gond) Sorsolás, fontolgatás, készülékkínálat és
használhatóság áttekintése után arra jutottam, hogy a Microsoft
megoldását fogom kipróbálni, többek közt azért, mert az első
okostelefonos élményem WinMo-hoz köthető, gondoltam megnézem,
mit sikerült azóta alkotni. Teljesen mást...
Na
de itt az ideje visszatérni a tárgyhoz: miben is jobb, rosszabb,
hasonlít, különbözik az Android és a Windows Phone? Nehéz lenne
az egészet egyben leírni, így inkább kategorizálva hasonlítom
össze az alanyokat.
Rendszer:
Itt
magára a menüre, az alkalmazások, beállítások elérésére
gondolok. Adott az Android, a maga kezdőképernyőjével, ahova
widgeteket, ikonokat rakhatunk. Fentről lehúzható az értesítési
sáv, ahol megnézhetjük az eseményeinket, vagy gyártótól
függően még a wifit, hangerőt stb is kezelhetjük. A menübe
belépve látjuk kategorizálva, vagy beszórva az alkalmazásokat,
ide kerül minden amit letöltünk telepítünk. A WP7-nél
megpróbáltak ezekhez a népszerű és bevált funkciókhoz hasonlót
alkotni, de valahogy más mégis az egész. Nem csak a minimalista,
csempés elrendezésre gondolok, hanem az egész használata,
funkcionalitása is kötöttebb, kevesebb mint a droidnak. A
csempéket felfoghatjuk amolyan widgeteknek, mert hasonlítanak, de
mégis mások. Szabadon rendezhetőek, de mégis kötöttek. Az
értesítési sáv lehúzható, de mégsem. Az egészből a
rendezettség, letisztultság, profizmus sugárzik, fűszerezve jó
adag kötöttséggel, bezártsággal és minimalitással. A csempék
csak két oszlopban mozgathatóak, a rajtuk megjelenített információ
igen minimális, az interaktivitásuk, pedig konvergál a nullához.
Ez persze csak apróság, nem mindenkinek fontos, de ennek
ellenkezője is igaz lehet. A felső statusbar is igen lájtosra
sikeredett. Lehúzva nem csúszik le mint várnánk, csupán az idő
mellé kirajzolódik a térerő, akkuszint, illetve a használt
mobilhálózat típusa. Ha van wifi még ez is ide csapódik, de
ezzel vége is a dolognak. Ez nem lehúzás akar lenni, mert nem
kötelező funkcióról beszélünk, csak ezt megszoktuk a droidnál
és véleményem szerint egy hasznos funkciócsoportról van szó.
Olyanról,
mint menü nem igazán beszélhetünk. A csempéket kell eltolni és
mellettük találhatóak ömlesztett módon az appok. Annyi
kategorizálás van, hogy a játékok az XboxLive-hoz kerülnek.
Ugyanis – hasonlóan robotunkhoz – kell egy emailcím a rendszer
teljes értékű használatához, mely itt egy Windows Live cím.
Még
a rendszerhez sorolhatóak a beállítások, melyeknél annyit
jegyeznék meg, hogy sokkal szegényesebbnek tűnnek elsőre mint az
Android opciói, de ha az ember elkezd bütykölni velük, rájön,
hogy mindent meg lehet csinálni amire szükség van. Nincsenek
almenük, bonyolult elérési utak, minden egyértelmű és
egyszerűen beállítható. Sokkal könnyebb 100%-osan megérteni a
rendszer lelki világát, mint az Androidét.
Alkalmazások:
Természetesen
itt is van alkalmazásbolt, nevén nevezve a Marketplace. Ezt gyakran
kell használni, ha Windows-zal van dolgunk, ugyanis csak innen
telepíthetőek alkalmazások. Pontosabban van mód fejlesztőként a
WP7 SDK-val telepíteni, illetve programok is vannak hozzá, de
mindenképpen a számítógéppel kell szenvednünk. Ilyen módon
elég hatékonyan kiszűrték a kalózkodást, de egyben a
lehetőséget is a nem Piactéren levő alkalmazások telepítéséhez.
Nem baj, gondolhatjuk, de az a probléma, hogy a WP7 egyik
leggyengébb pontja – egyelőre – az alkalmazásbolt. Elég
szegényes és habár egyre gyarapodik, idő kell még neki a
felzárkózáshoz, ha ez egyáltalán lehetséges még. Igazából
mindenre találunk alternatívát, de míg az Android Marketben egy
adott problémára van 8-10 alkalmazás, addig Windowson 1-2. Én
főleg játék téren éreztem a hiányt.
Média:
Újabb
sarkalatos pont. Ugyanis az LG-re rémálom volt zenéket, vagy
videókat felrakni. A dolog kicsit az Apple megoldásához hasonlít,
csak itt iTunes helyett Zune-unk van. Ha zenét akarunk feltenni a
telefonunkra, akkor azokat a Zune által pásztázott könyvtárak
egyikébe be kell rakni, a telefont csatlakoztatni és megvárni,
amíg a Zune szinkronizálja az új tartalmakat. Ugyanez képnél és
videónál. A fájlok feljuttatására más mód nem nagyon van,
adattár mód ugyanis nincs, a bluetooth fájlok küldésére/fogadására
nem alkalmas, más hivatalos módszert pedig nem tudok. Még
megoldást jelenthet a Sky Drive-ra való feltöltés, ugyanis ezt az
online fájlmegosztó megoldást integráltan támogatja a rendszer.
Sebesség,
egyéb:
Ennyi
kritika után kérdezhetnétek, hogy akkor minek is mutattam be a
dolgot, hiszen csak elveszem a kedveteket. Nos van olyan pontja a
WP7-nek amit nagyon eltaláltak és amiért bizonyos körnek
kimondottan ajánlani tudom az operációs rendszert. Ez pedig nem
más, mint a sebesség és stabilitás. Nem hittem volna hogy valaha
ezt mondom Windowsra, de ennyire gyors és megbízható rendszert még
nem láttam. Amíg nálam volt, ami hónapokban mérhető, egyszer
sem fagyott le, egyszer sem lassult be és soha nem akadt meg. Ilyen
stabilitásról Androidon nem nagyon álmodhatunk, főleg ebben az
árkategóriában. Ugyanis a régebbi WP7-es telefonok már igen
olcsón hozzáférhetőek. És akinek ezek a fontosak
(stabilitás,sebesség, biztonság) annak nincs jobb alternatíva.
Ugyanis ezek a készülékek olyan hardveres követelmények elé
lettek állítva, melyek mellett hibátlanul tud működni a
rendszer. Így az egyéb képességekkel sem lesz gond, például a
kamerának minden WP-ben legalább 720p-s videót kell tudnia
rögzíteni.
Konklúzió:
Én mindenképpen maradok az Androidnál, ugyanis számomra hiányzott a testre
szabhatóság és egyediség, mert azt hogy a csempék színét
változtathatom, nem nevezném kielégítőnek ilyen szempontból.
Érdekel a folyamatos romolás, mókolás, viszont aki nem ért
ehhez, esetleg unja az állandó backupolást, annak remek
alternatívát jelenthet a Windows Phone 7, mely bár egyelőre nagy
hátrányban van, de fél/egy éven belül felzárkózhat a két nagy
oprendszerhez. Tapasztalatszerzésnek jó volt, viszont hosszútávon nem bírnám ki a Microsoft rendszere mellett. Hajrá Android!
Amennyiben cikkünk elnyerte tetszésedet, oszd meg barátaiddal/ismerőseiddel is.
