Élménybeszámoló - Android vs. WP7

Régen írtam már cikket, ugyanis az elmúlt hónapokban lehetőségem nyílt igen közelről megismerni egy másik mobil operációs rendszert. Ennek kapcsán egy kicsit rendhagyó, személyes véleményemet kifejtő cikkel térek ma vissza. Mint egy becsületes Droidground szerkesztőnek, nekem az Android jelentette az egyetlen smartphone alternatívát, ám rövid kitérőm során rájöttem pár dologra: egyrészt érdemes kipróbálni más,új dolgokat, viszont egyértelművé vált számomra, hogy mindig is az Android lesz az én rendszerem. Az alábbi sorok azt hivatottak bemutatni, hogyan is jutottam el ehhez az állásponthoz.

A történet úgy kezdődött, hogy az internetet böngészve rábukkantam egy remek ajánlatra, melyet nem tudtam visszautasítani. Arról volt szó, hogy szeretett ZTE Blade-emet eladva, egy kisebb összeg ráfizetésével hozzájuthatok egy Windows Phone 7-es telefonhoz. Pontosabban egy LG Optimus 7-hez. Nem sokat gondolkodtam, ugyanis a telefon alapból más kategóriát jelentett hardveres szempontból, mint a kínai kütyü, illetve betekintést nyerhettem egy másik, feltörekvőben lévő oprendszerbe.

De miért pont a WP7? Egyszerű, Iphone-ból csak 3g-t tudtam volna venni a pénzemből, az pedig hardveresen is gyenge és már támogatást sem élvez. Pedig – és ezzel kár lenne vitatkozni – az Apple termékei nagyon jó minőségűek és a tudásukkal sincs különösebb probléma. Viszont így ez a lehetőség kiesett. A Blackberryt szerintem hagyjuk, az egy külön történet. Maradjunk annyiban, hogy nem vagyok üzleti júzer, így ez sem volt opció. Maradt a Bada és a WP. (WinMo-tól és Symbiantól eltekintek, ha nem gond) Sorsolás, fontolgatás, készülékkínálat és használhatóság áttekintése után arra jutottam, hogy a Microsoft megoldását fogom kipróbálni, többek közt azért, mert az első okostelefonos élményem WinMo-hoz köthető, gondoltam megnézem, mit sikerült azóta alkotni. Teljesen mást...

Na de itt az ideje visszatérni a tárgyhoz: miben is jobb, rosszabb, hasonlít, különbözik az Android és a Windows Phone? Nehéz lenne az egészet egyben leírni, így inkább kategorizálva hasonlítom össze az alanyokat.

Rendszer:

Itt magára a menüre, az alkalmazások, beállítások elérésére gondolok. Adott az Android, a maga kezdőképernyőjével, ahova widgeteket, ikonokat rakhatunk. Fentről lehúzható az értesítési sáv, ahol megnézhetjük az eseményeinket, vagy gyártótól függően még a wifit, hangerőt stb is kezelhetjük. A menübe belépve látjuk kategorizálva, vagy beszórva az alkalmazásokat, ide kerül minden amit letöltünk telepítünk. A WP7-nél megpróbáltak ezekhez a népszerű és bevált funkciókhoz hasonlót alkotni, de valahogy más mégis az egész. Nem csak a minimalista, csempés elrendezésre gondolok, hanem az egész használata, funkcionalitása is kötöttebb, kevesebb mint a droidnak. A csempéket felfoghatjuk amolyan widgeteknek, mert hasonlítanak, de mégis mások. Szabadon rendezhetőek, de mégis kötöttek. Az értesítési sáv lehúzható, de mégsem. Az egészből a rendezettség, letisztultság, profizmus sugárzik, fűszerezve jó adag kötöttséggel, bezártsággal és minimalitással. A csempék csak két oszlopban mozgathatóak, a rajtuk megjelenített információ igen minimális, az interaktivitásuk, pedig konvergál a nullához. Ez persze csak apróság, nem mindenkinek fontos, de ennek ellenkezője is igaz lehet. A felső statusbar is igen lájtosra sikeredett. Lehúzva nem csúszik le mint várnánk, csupán az idő mellé kirajzolódik a térerő, akkuszint, illetve a használt mobilhálózat típusa. Ha van wifi még ez is ide csapódik, de ezzel vége is a dolognak. Ez nem lehúzás akar lenni, mert nem kötelező funkcióról beszélünk, csak ezt megszoktuk a droidnál és véleményem szerint egy hasznos funkciócsoportról van szó.

Olyanról, mint menü nem igazán beszélhetünk. A csempéket kell eltolni és mellettük találhatóak ömlesztett módon az appok. Annyi kategorizálás van, hogy a játékok az XboxLive-hoz kerülnek. Ugyanis – hasonlóan robotunkhoz – kell egy emailcím a rendszer teljes értékű használatához, mely itt egy Windows Live cím.

Még a rendszerhez sorolhatóak a beállítások, melyeknél annyit jegyeznék meg, hogy sokkal szegényesebbnek tűnnek elsőre mint az Android opciói, de ha az ember elkezd bütykölni velük, rájön, hogy mindent meg lehet csinálni amire szükség van. Nincsenek almenük, bonyolult elérési utak, minden egyértelmű és egyszerűen beállítható. Sokkal könnyebb 100%-osan megérteni a rendszer lelki világát, mint az Androidét.

Alkalmazások:

Természetesen itt is van alkalmazásbolt, nevén nevezve a Marketplace. Ezt gyakran kell használni, ha Windows-zal van dolgunk, ugyanis csak innen telepíthetőek alkalmazások. Pontosabban van mód fejlesztőként a WP7 SDK-val telepíteni, illetve programok is vannak hozzá, de mindenképpen a számítógéppel kell szenvednünk. Ilyen módon elég hatékonyan kiszűrték a kalózkodást, de egyben a lehetőséget is a nem Piactéren levő alkalmazások telepítéséhez. Nem baj, gondolhatjuk, de az a probléma, hogy a WP7 egyik leggyengébb pontja – egyelőre – az alkalmazásbolt. Elég szegényes és habár egyre gyarapodik, idő kell még neki a felzárkózáshoz, ha ez egyáltalán lehetséges még. Igazából mindenre találunk alternatívát, de míg az Android Marketben egy adott problémára van 8-10 alkalmazás, addig Windowson 1-2. Én főleg játék téren éreztem a hiányt.

Média:

Újabb sarkalatos pont. Ugyanis az LG-re rémálom volt zenéket, vagy videókat felrakni. A dolog kicsit az Apple megoldásához hasonlít, csak itt iTunes helyett Zune-unk van. Ha zenét akarunk feltenni a telefonunkra, akkor azokat a Zune által pásztázott könyvtárak egyikébe be kell rakni, a telefont csatlakoztatni és megvárni, amíg a Zune szinkronizálja az új tartalmakat. Ugyanez képnél és videónál. A fájlok feljuttatására más mód nem nagyon van, adattár mód ugyanis nincs, a bluetooth fájlok küldésére/fogadására nem alkalmas, más hivatalos módszert pedig nem tudok. Még megoldást jelenthet a Sky Drive-ra való feltöltés, ugyanis ezt az online fájlmegosztó megoldást integráltan támogatja a rendszer.

Sebesség, egyéb:

Ennyi kritika után kérdezhetnétek, hogy akkor minek is mutattam be a dolgot, hiszen csak elveszem a kedveteket. Nos van olyan pontja a WP7-nek amit nagyon eltaláltak és amiért bizonyos körnek kimondottan ajánlani tudom az operációs rendszert. Ez pedig nem más, mint a sebesség és stabilitás. Nem hittem volna hogy valaha ezt mondom Windowsra, de ennyire gyors és megbízható rendszert még nem láttam. Amíg nálam volt, ami hónapokban mérhető, egyszer sem fagyott le, egyszer sem lassult be és soha nem akadt meg. Ilyen stabilitásról Androidon nem nagyon álmodhatunk, főleg ebben az árkategóriában. Ugyanis a régebbi WP7-es telefonok már igen olcsón hozzáférhetőek. És akinek ezek a fontosak (stabilitás,sebesség, biztonság) annak nincs jobb alternatíva. Ugyanis ezek a készülékek olyan hardveres követelmények elé lettek állítva, melyek mellett hibátlanul tud működni a rendszer. Így az egyéb képességekkel sem lesz gond, például a kamerának minden WP-ben legalább 720p-s videót kell tudnia rögzíteni.

Konklúzió:

Én mindenképpen maradok az Androidnál, ugyanis számomra hiányzott a testre szabhatóság és egyediség, mert azt hogy a csempék színét változtathatom, nem nevezném kielégítőnek ilyen szempontból. Érdekel a folyamatos romolás, mókolás, viszont aki nem ért ehhez, esetleg unja az állandó backupolást, annak remek alternatívát jelenthet a Windows Phone 7, mely bár egyelőre nagy hátrányban van, de fél/egy éven belül felzárkózhat a két nagy oprendszerhez. Tapasztalatszerzésnek jó volt, viszont hosszútávon nem bírnám ki a Microsoft rendszere mellett. Hajrá Android!

Amennyiben cikkünk elnyerte tetszésedet, oszd meg barátaiddal/ismerőseiddel is.